Két lengyel kamasz fiú 1899 szilveszter éjjelén mámorosan köszönti Zakopanéban az új századot. Az egyikük művész lesz, festő, fényképész, író, filozófus, a másik antropológus. Az egyik tiszta formának hívja, amit keres, a másik ősi egyetemességnek. Az egyik Zakopanéban, a szülői házban éli le felnőtt élete nagy részét, a másikból világpolgár válik. Jóllehet fiatalon végérvényesen összevesznek, korai barátságuk kitörölhetetlen nyomot hagy mindkettőjükben, a másik személye rezonál életükben, szerelmeikben, boldogság- és igazságkeresésükben, miközben saját eszközeikkel megpróbálnak értelmet találni a világban a huszadik század első felében. A regényt Stanisław Witkiewicz és Bronisław Malinowski legendás barátsága ihlette.