"Édes néném, egy könyvet szeretnék ajánlani kédnek, mely olykor aestheticai magosságokba felhága, máskor pediglen az út porában fetreng, valamint az bortól részegült kóldus. A mesék, melyek meg valának írva, egytől egyig Kolosvárt játszódnak, kéd tudja, hogy ez nékem kedves városom, itt töltöttem legszebb esztendőimet mint a jezsuiták konviktusának lakosa. Vala e mesékben nyomorúság és boldogság, háborúság és békesség, ocsmánság és múlatság, suhajtás és kellemetesség, vagyis különb s különbféle húrok megpendülének az író lelkében - ám unadalmas sose kezd lenni. Én ezt a könyvet, édes néném, úgy szeretem, mint a káposztát. Csak azért is azt mondom, hogy a szépen írt levél az elmének úgy tetszik, valamint a számnak a kapros és tejfellel béboríttatott káposzta, amely távúlról úgy tetszik, mint egy kis ezüstből való hegyecske, amelyről, ha leveszik azt a lágy ezüst fedelet, alatta drágafűvet lehet találni. Tehát azon légy, édes nénékám, hogy e művet bészerezd, mert ugyan Halál ellen nincs fű kertben, de élni szép, s e könyvet éppoly gyönyörűség olvasni, mint a kéd nádmézes téntával írt leveleit."