Egy életigenlő gyászmunka versei. A magára maradt fiú kénytelen szembenézni egy gondterhelt családtörténettel, hogy megbékélhessen a biztonságot jelentő anyai tekintet képtelen hiányával. Elszánt igyekezet ez, hogy az eltávozott magához szólítása, az elnémultak szóra bírása, az alkotó helyreállítás ne csupán a szétfolyó emlékképek között teremtsen rendet, hanem záloga lehessen az újrakezdésnek. A múlt homálya és az álmok elevensége teret nyit az érzékelés mitikus rétegeinek, így érnek össze a vallomásos versek az egyes ciklusokat nyitó imákkal, amelyeket különféle anyaistennőkhöz és női szentekhez intézhet a magasabb erőkben bízó beszélő, és akár a verseknek hangot adó olvasó is.