Déry Tibor hosszú és gazdag életpályája úgy ível át a múlt századon és Európán, hogy érinti szinte minden mérföldkövét, nagy sorsfordulóját: nem kevésbé tág ívű életműve a húszas évek lázas, útkereső irodalmi mozgalmaiból indul ki, hogy folytonosan változva, meg-megújulva a prousti realizmuson át beletorkolljon a kezdet és a folytatás eredményeit megtartva-feloldva egyesítő és kiteljesítő szintézisbe. Kései munkásságában egyszerre jelenik meg a tragédia és az irónia, de van valami dacos bizalom is, amely mindig megfékezi szorongó képzeletét, mielőtt felrajzolná a csüggeteg szkepszis végső következményeit. Az utolsó korszak írói szemléletének két jellemző példája a Képzelt riport egy amerikai popfesztiválról (1971) és a Kedves bópeer... (1973) A Képzelt riport..., amely ismertségét elsősorban a belőle készült azonos című rockoperának köszönheti, a mai napig sok vitát vált ki, míg a Kedves bópeer-t az öregedés és az utolsó szerelem önironikus, mindazonáltal lírai ábrázolása teszi halhatalanná.