Palocsay Zsigmond nemcsak korának volt eredeti, jelentős erdélyi magyar lírikusa, aki nagy verskompozícióiban teljesen újszerű nyelvi-zenei-képi összefüggéseket teremtett és tovább elemzendő költészettechnikai megoldásokat hagyományozott ránk, hanem megható, gyönyörködtető és megrendítő érzéseket is, a születés, élet és elmúlás legnagyobb érvényes skáláján, természet, ember és isten háromszögében. Hangja egyre erőteljesebb a mában, az újabb költőnemzedékek számára is mutatja a játék, kíséretezés, teremtés fel nem adható útját, buktatóit és beteljesüléseit.