Isten hozott, olvasó! Ezzel a kötettel - megint először - beléphetsz Péntek Orsolya regényvilágának határolt végtelenjébe. Az Andalúz lányaival (2014) elkezdett és a Dorka könyvével (2017) folytatódó trilógia zárókövének is nevezhetném, de az eltűnt idő csak Közép-Európa negyedik dimenziója, egyetlen horvát, olasz, német, magyar vezetékneveket hajtó, ágas-bogas családfa befejezhetetlenül privát történelmeként éled újra és újra a szerző bölcsen érzéki, fekete epével (melaine chole) átitatott prózájában. "Semmi, ami él, nem lehet valakié" - így szól a regény kulcsmondata. De minden élő erre törekszik a haláláig, sejteti a szerző kimondatlanul. Ahány név, annyi regény. A régi mellékszereplők főhőssé lesznek, az elbeszélés szelleme a könyv lenyűgözően pimasz zárlatában - csak semmi lapozás! - minden kötöttségtől megszabadulva várja újjászületését. Ahoy, olvasó! A jó regény ritka, mint a hóesés Rómában - éppen ideje, hogy elveszítsd magad benne. (Németh Gábor)