Toma késő-Ratkó-gyerek. A hirtelen zajokra érzékenyebb a szokottnál, vágyai egyszerűek: szeretni és szeretve lenni. Főként Anyu és Apu által. Az ötvenes-hatvanas évek Magyarországa azonban nem kedvez az efféle magánambícióknak. 1956 őszén Apu a Néphadsereg Művészegyüttesének tagjaként különvonaton Kínába utazik - Anyu magára marad a csecsemőjével Pesten, és... előáll egy sor frivol, saját kontextusán túlmutató helyzet. Az Együttes a testvéri Kínai Népköztársaságban élte át "ötvenhat"-ot, ismereteket egyetlen - a vendéglátók gondatlanságából kifolyólag a vendégművészek keze ügyébe került - rádión keresztül szerezve. A frenetikusan sikeres turnét az Együttes feloszlatása és - a kor sajátos szokásaihoz híven - fegyelmi eljárás követte - kirúgás, plusz szilencium, plusz kilakoltatás volt a "hangadók", így Apu kollektív büntetése. A Hát ez ilyen a kis Váci utca és a nagy Kína között játszódó, olvasmányos traumaregény és ironikus mikrohistória az elmúlt hetven évből. "Az ajtóban Jóska áll, kedves kolléga a táncegyüttesből, arcán az örök elégedettség fényeskedik. - Kitört! Kitört! - Mi tört ki? - A forradalom! Pesten! Rendkívüli csapatgyűlés kettőkor az étteremben! - Honnan a fenéből tudjátok? - Apu, az örök kételkedő fölteszi a kínos kérdést. Mégiscsak a felvilágosodás gyermeke, a kételkedés elkötelezett híve, aki ragaszkodik a tapasztalati bizonyítékokhoz. Hátha sikerül hibát találnia az elméletben, és akkor nyugodtan visszamehet aludni. - Bemondta a rádió! A BBC!"