A világjobbító szándékú ember örökös küzdelme az idővel - ez lengi át Véssey Ede költészetét: az érett személyiségben az eltorzult külső világ félelmeket, kétkedéseket vált ki, ezt ellentételezi a tiszta belső hit józanságot tápláló ereje, a hit-jóság-szeretet bibliai hármassága. Versei erőszakmentes, békés környezetre szólítanak, ami az egyöntetűen nyugalmas lelki összhanggal teremthető meg.