Ennek a regénynek nem sok köze van a mai hajléktalan-problémákhoz. Vagy mégis? Évekig írtam, mert valahogy sosem tudtam a végére jutni - a főhős nem engedte. Se így, se úgy... Ezért hát - bár most befejeztem - a történetnek nincs igazán vége. A hősöm (hős? ugyan!) hajléktalan, aki igencsak megismeri a szállók, az utca, az aluljárók, a piac életét. De mégse igazi hajléktalan, mert ő egy laza fél-értelmiségi, aki mindig érzi, hogy egyszer majd talpra áll. Hogy hogyan sikerül, arról szól ez a történet, afféle kópéregény a huszonegyedik század első éveiből. (A szerző)