"Az író jelenlegi művében is a múltba visz bennünket, de a jelenben kalauzol. Példáját idézve "a fehér sast eteti" bölcsességgel, emberséggel, hazaszeretettel. Nem relativizál, nem deheroizál, és ezzel nem követi a jelenkor divatját. Madara a történelmi tények sziklájáról rugaszkodik s képzeletében szárnyal, ahogy mi olvasók is repülünk vele fénybe, dicsőségbe. Vágyat ébresztve bennünk, hogy mi is tegyünk hazánkért, mint örök érvényű hősei. Mert sosem az a kérdés, hogy büszkék lehetünk-e őseinkre, hanem az, hogy vajon ők büszkék lehetnek-e ránk."