Már a születésünk pillanatában halálra ítél mindenkit az élet. A pechesebbeket, mint engem is, a bíróság ítél el. Dawe Bronx vagyok a halálsorról. Elég gáz bemutatkozó, igaz? A bűnözők élete nem ér véget az ítéletükkel. Én mindössze tizenhét éve várom a kivégzésem dátumát. Sajnálatot, megvetést, szánalmat nem várhatok. Nem is várok. Elfogadtam és beletörődtem a sorsomba. Egy nap azonban levelet kaptam egy fiatal lánytól, Alexától. A csaj a történetein keresztül szépen, lassan nyitotta ki a szemem és most itt állok egy bennem már rég elveszett érzéssel. A reménnyel meg ezernyi kérdéssel. Vajon letehetjük-e valaha azokat a terheket, amiket viselnünk kell egy életen át? Egy ország miatt, egy nép miatt, egy bőrszín miatt, egy család miatt, egy ember miatt?