Saitos Lajos számára igencsak fontos a hovatartozás kérdése. Emberi és irodalmi vonatkozásban egyaránt. Ebben a kötetében számos emlékvers és olyan mű található, amelyek mindegyike ezt erősíti. Itt el-elszakad aforizmaszerű szűkszavúságától, és nagyobb teret enged meg magának. Az is megesik, hogy ünnepélyes Saitos Lajos hangja, azonban mentes mindig a túlzott pátosztól. Akkor is így van ez, ha egyfajta számvetést készít. Elmúlt éveinek szép sűrítménye ez a verseskötet, formailag is gazdagon. Címadó műve, az Érkezési oldal találó és frappáns. Jelzi a külső és a belső utak fontosságát. A már jelzett hovatartozás elsőbbségét. S benne van szűkebb hazájának szeretete, a királyi városhoz vonzódásának jelzése. Ő is azok közé tartozik, akik rálelnek a tengerre a cseppben. És fordítva: a tengerben a cseppre. A "reménység lépcsőin" lépdel tovább, és hitünk szerint egyre fölfelé. (Bakonyi István)