A szerző eredeti foglalkozása tanár, iskolájában sakkozást is oktatott, mégpedig az országban unikumnak számító tanrend szerint. Költői pályafutása eléggé későn indult. 1986-ban az ÉS Új Hang rovatában Lator László hosszú távú költőnek nevezte, talán nem véletlenül: első kötetét huszonöt évig szerkesztette. A biztató érékelés is tőle érkezett, majd költői-műfordítói szemináriumának hallgatója lett a költő. Verseit eredendően a nagy műgond, a filozofáló hajlam, a játékosság és valami sajátosan groteszk irónia jellemzi. A jelen sokszínű, bőséges, de szigorú válogatás az utóbbi három év termése, amely újdonságként tartalmaz egy bibliai témákat feldolgozó fejezetet.