Dsida Jenő erdélyi magyar költő és műfordító 1907-ben született Szatmárnémetiben. Budapesten és Beregszászon is tanult, majd a Kolozsvári Egyetemre járt jogi karra, ám a képzést nem fejezte be. Már igen korán érdeklődött az irodalom iránt, a költészet felé azonban Benedek Elek biztatására fordult, ő indította el a pályáján. Fiatal felnőtt éveiben szerkesztőként és szerzőként is jelen volt az erdélyi magyar irodalmi életben. A Nyugat hagyományaitól indulva fedezte fel az avantgárdot, és talált otthonra benne. József Attila mellett a magyar szürrealizmus egyik meghatározó személyisége volt. Az avantgárd kötetlen formáit hátrahagyva az 1930-as évektől klasszikusabb költői beszédmódban írt. Verseiben újjáéledtek nemcsak az antik mitológia egyes elemei, hanem evangéliumi történetek is. Költészetében hangsúlyos pont volt a kereszténysége, kapcsolata Istennel. Ez a kapcsolat nem volt mindig felhőtlen, helyet kapott benne a bizonyosság mellett a kétkedés is. Krisztus-követő emberként Dsida számára a Megváltó személye kiemelt fontosságú. Ebben a kis kötetben Dsida Jenő 25 legszebb versét olvashatják az érdeklődők időrendben. A nagyon személyes istenkapcsolat és a hazaféltés mellett a hétköz­napi élet apró történéseiből kiinduló egyetemes élmények rajzolódnak ki előttünk e verseken keresztül.