A regény párhuzamos történetei rendkívüli művészi finomsággal mutatják be egy orosz származású, Párizsban élő kortárs író alkotói válságát, és az „ismeretlen” öregember életét, aki végigküzdötte a második világháborút. Makine eddigi műveiben is megcsodálhattuk az ironikus és a költői próza ötvözetét, s ez itt hihetetlen magaslatot ér el. A szerző mesterien gúnyolja ki a szerencsétlenkedő, szerelmi csalódástól gyötört, fél-sikeres írócskát, menekülését szülőhazájába, ahol egyrészt az orosz újgazdagok életére, egyáltalán az ottani rendszerváltás visszásságaira csodálkozik rá, ahol még él egy-egy félredobott, elfeledett „hős”. A sors iróniája – vagy törvénye –, hogy csak ezzel az egy emberrel kerül igazán szoros kapcsolatba…