Baljóslatú korban élünk, az alvilágból a démoni erők felszínre törtek. Az emberiség, és a háborúktól veszélyeztetett egyes ember is, az eseményhorizont pereméhez, ahhoz a határhoz ért, amelyen túlról visszatérés nincs. Ebben a tudatot elborító sötétségben az angyali fény fel-felvillanása: a remény, amely feltételezi a szépséget, még ha néha illúzión alapul is. Ám a szörny felmutatásának is megvan a maga szépsége, amely a gondolat nyers, kíméletlen, kegyetlen valóságában, igazságában rejlik. Szembesülnünk kell vele, már pusztán a túlélés esélye miatt is. Ez a kötet elsősorban ezt a szembenézést kísérli meg, remélve, hogy még nem köszöntött ránk az utolsó előtti óra. De felvillan a verssorokban a prüdériát nem tűrő pikáns humor, a vágyak keltette káosz és harmónia is. Főleg a gondolati, a filozofikus tartalmú líra híve vagyok. Hitvallásom a költészetről: "Artificem commendat opus", azaz: az alkotót az alkotása dicséri. (Szerző)