Az atlantiszi villamos Papp Attila Zsolt negyedik verseskötete, mely egyfajta alternatív "mikrotörténelmi" látlelet: fantasztikumba hajló történelmi és kulturális találkozások, a valós és imaginárius földrajzi helyek, költői helyszínek "egymásbafordulása", korokon és helyszíneken át, Arany Jánostól az angol romantikáig, a walesi Montgomerytől a svájci Villa Diodatiig, Yorktól Kolozsvárig, homoksivatagoktól az óceánig - valós, mégis valószerűtlen "időn kívüli helyek". S mindemellett: az emberélet fontos, mégis megfoghatatlan momentumainak, sorsfordító, ám észrevétlen pillanatainak és elkerülhetetlen fordulatainak lírai megragadása. Ami ezeket összeköti: az idő, amely létrehozza a maga virtuális "helyeit" az egyén és a közösségek életében, a művészetekben, a kultúrában egyaránt.