Ragnar Helgi Ólafsson úgy tervezi, hogy egyetlen hétvégét szán elhunyt apja négyezer kötetes könyvtárának felszámolására. Ám hamar világossá válik, hogy ez naiv elképzelés, így inkább engedve a csábításnak, hagyja, hogy a könyvek magukkal sodorják. Véletlenszerűen felütve itt-ott beleolvas egy-egy kötetbe, így minden oldal, minden idézet újabb és újabb kérdéssel szembesíti. Eljárt-e az idő az olvasás és a könyvtárak felett? Minden könyvnek egyedi illata van? Mi köze a régi, szellemekről, tündérekről és szegény parasztokról szóló furcsa történeteknek a 21. századhoz? Hogyan engedjük el, akit szerettünk? A rendrakásból lassan gyászmunka és szellemi utazás lesz. Melankolikus, mégis finom humorral átszőtt könyv, költői töprengés családi és irodalmi örökségről, emlékezésről és veszteségről. Az izlandi író hangja olykor Borgest, a könyvtárak és az emlékezet mesterét idézi. Ragnar Helgi Ólafsson (1971) író, képzőművész. Hat könyvet írt, verseskötete elnyerte a Tómas Gudmundsson-díjat, és kétszer jelölték az Izlandi Irodalmi Díjra. Könyvei franciául, angolul, japánul és németül jelentek meg ezidáig. Képzőművészként a világ számos rangos intézményében állított ki, többek között New Yorkban, Bécsben, Helsinkiben. Az általa alapított mikrokiadó, a Tunglid vezetője, valamint a Ljódbréf című költészeti folyóirat szerkesztője. Mindemellett tanít az Izlandi Művészeti Akadémián, különböző zenekarokban játszik és elkötelezett madármentő. Reykjavíkban él.