Nem tudni, honnan jön és merre tart: Dezső Kata értelmezhetetlen jelenség. Az Előretolt Helyőrség Íróakadémia üdvöskéje - a 001-es - játszi könnyedséggel írja radioaktív érzelmeket sugárzó, fölzaklató verseit, amelyek súlyosak, mint az ólom, mégis mintha valamiféle transzcendens vízen lebegnének. Nem ragaszkodik hozzájuk; ha kell, bármelyiket könnyedén átírja vagy kitörli, és ír egy másikat - egy jobbat. Azt szokták mondani, egy könyv akkor van készen, amikor egyetlen szavát sem tudjuk jobbra cserélni. Ám Dezső Kata esetében ez a művelet egy borgesi időlabirintust generálna, úgyhogy inkább kettévágtuk a gordiuszi csomót, és bemutatjuk költészetének aktuális keresztmetszetét. "A kaktusz évente egyszer, pont most virágzik."