Pálfalusi Zsolt 1964-ben született Miskolcon. Az ELTE Esztétika Tanszékének oktatója. Ez az első regénye. Meg kéne fürödni. Leveszed a zsákot, a konyharuhát és a kötést a lábadról, beállsz a fürdőkádba, de mivel részeg vagy, le kell ülnöd, és te már most tudod, nem fogsz tudni fölállni. Beállítod a víz hőfokát, inkább hidegebb legyen, mint forró, aztán lezuhanyozol, közben nézed, ahogy a víz áztatja a nyílt sebet. Egy disznóvágáson nincs annyi vér, mint amennyi elfolyik a lefolyóba, fürdés közben. keresel egy tiszta törölközőt, bekötöd a sebet, öt perced van, hogy kitalálj valamit, mert annyi idő múlva a törölközőn is átüt a vér. Kitántorogsz a konyhába, mindenféle zsinegeket keresel, hogy térdből elszorítasd az ereidet a lábadban. A fájdalomtól ordítasz, de eszedbe jut Hemingway, és ettől megnyugszol. Leülsz a székre, iszol. Csörög a telefon, Olívia hív, beszélsz, és te magaddal is megdöbbensz attól, milyen higgadtan és kiegyensúlyozottan társalogsz Marcell gyönyörű hitvesével. Aztán elfogy a drága whisky, ráfanyalodsz az üveg alján még megmaradt pocsék mézes pálinkára, amit elfelejtettél betenni a hűtőbe, így kénytelen vagy melegen inni. Hányinger környékez, de megiszod. Közben kint este lesz, látod az ablakban a tükörképedet. Fehér a hajad, de még mindig ugyanolyan sűrű, mint régen.