A tradicionális prózán nevelkedett olvasók, akik érthető okokból tisztes távolságot tartanak a zavarba ejtő elbeszélések póz modern világától, Bakacsi Ernő keresetlen természetességgel megformált köteteit mindig megnyugvással és örömmel vehetik kézbe. A szép magyarsággal, élvezetes stílusban megírt legújabb könyve, A lélek lázadása is azt mondatja velünk, hogy egy biztos arányérzékkel, jó ízléssel és különleges valóságismerettel megáldott novellistával van dolgunk, akinél semmiféle prózapoétikai zsonglőrködés és csöppnyi narrációtechnikai szemfényvesztés sincs, a művek világa mégis érzékletes elevenséggel és atmoszférikus jelentéssel bír. Sőt, a legjobban sikerült, nyilvánvaló mesterségbeli gazdagodást mutató alkotások (A hajléktalan; Teri; A tiszai ember; A titok; A lélek lázadása; Apa naplója) maradandó esztétikai élménnyel és a belefeledkezés örömével ajándékozzák meg az olvasót. (Ködöböcz Gábor)