A József Attila-díjas költő új kisprózakötete harminc írás láncolata; esszé-, útinapló- vagy emlékezésszerű, rövidebb-hosszabb feljegyzésekből összeálló történet. E "regény" tere az időtlen Duna-táj, a Börzsöny, a Dunakanyar és távolabbi természeti létélmények. Hőse pedig a csend szűkülő köreit kereső, a pusztuló a világban elvesző és abból kivonulni akaró kontemplatív ember: az emlékező és az olvasó. - "Mindig is szerettem volna kolostorban élni egy ideig. Talán a leginkább azért, hogy egyfajta rend közvetlen közelében lehessek. Ahogy telnek az évek, egyre inkább irritál a rend hiánya, az értelmes és célra tartott élet megvalósításának látszólagos lehetetlensége. Nem megy, sehogy sem megy. Csak nagyon ritkán, váratlan pillanatokban sikerül, de akkor sem azért, mintha annyira törekednék rá. Egyszer csak a rend atmoszférájába lépek, de mire felocsúdnék, már csak az emléke marad meg." -- A könyv folytatása a szerző Haza és Hegyi füzet című prózaköteteinek.