A kötet a modern Európa létrejöttének kritikus korszakát mutatja be egy sorsfordító esztendő ideje alatt készült irodalmi művek elemzése alapján. A kor értelmisége ekkor kényszerült először szembesülni az elvek és a gyakorlat, az eszmények és a valóság antagonizmusával. A francia felvilágosodás sikeres, de naiv derűlátását, az ésszerűség terjedésébe és a társadalmi fejlődésbe vetett hitét maga az 1789-es francia forradalom és következményei tették kétségessé, s a helyzetet a nemzeti érdekek gátlástalan megsértése tovább súlyosbította. A politikai állapotokra adott írói reakció egyetemes érvényű: mit jelent egy (politikai) rendszer határainak lebontása, mit a „szabadságra jutás", s mi történhet azután?