Joyce szándéka a tizenöt történettel az volt, hogy naturalista módon mutassa be Írország középosztályának életét Dublinban és környékén a 20. század legkorábbi éveiben. A történet akkor játszódik, amikor az ír nacionalizmus tetőfokára hágott. Írország ekkoriban erős kulturális megújuláson ment keresztül, felfrissítve saját történelmi múltját, irodalmi értékeit, új eszméket teremtve az új évszázadban. Minden történet a Joyce által kedvelt „epifánia” köré fonódik, amely olyan pillanatot jelent, amikor a szereplő egy különleges pillanat következtében megvilágosodik, és megérti saját helyzetét.