Pozsonyi, Schlosser, Plattkó, a Fogl-testvérek, Steiner, Opata, Kalocsay, Szusza, Kontha és Hidegkuti... csak néhány név azok közül, akik edzőként Lengyelországban is működtek. 1921 tavasza és 1974 decembere között mintegy negyvenhárom magyar labdarúgóedző dolgozott Lengyelországban, akik összesen tizennégy lengyel bajnoki aranyérmet szereztek és hatszor hódították el a lengyel kupát. Közülük hatan a válogatott kispadjára is leülhettek, ketten pedig olimpián is irányíthatták a nemzeti tizenegyet. A magyar edzők elévülhetetlen szerepet játszottak a lengyel futball fejlődésében a két világháború között, majd a második világháború utáni évtizedekben. Számtalan válogatott játékos, illetve későbbi szakember került ki a kezeik alól. Kik voltak ők, hogyan kerültek Lengyelországba, mivel járultak hozzá az ottani futball fejlődéséhez, s hogyan emlékeztek rájuk egykori tanítványaik, illetve az utókor? E könyv róluk s egyben a magyar, illetve a lengyel futball (közös) történetéről is szól.