Az utóbbi két évtized szinte minden évéből egy-egy hónapot Indiában töltöttem az óhindi irodalmat kutatva, és ez a könyv a 2001 és 2017 közötti, különféle formákban írott útinaplóim szerkesztett változata. Egyformán mozogtam költők, kutatók, miniszterek és diplomaták, valamint koldusok, utcagyerekek vagy velük dolgozó misszionáriusok társaságában. Nyelvismeretem lehetővé tette, hogy ugyanúgy barátomnak mondhassak törzsi származású háztartásvezetőt, autóriksa-sofőrt, egykori árvagyereket, mint helyi írókat és tudósokat. Jártam az évszázadokkal ezelőtti Indiát idéző vallási közösségekben, és adtam elő Nobel-díjas gondolkodó mellett. Igyekeztem mind jobban felfedezni az országot, és segíteni értékei megőrzésében. Nem kívülállóként vizsgáltam az indiaiakat, hanem törekedtem tanulni tőlük, és tudásukhoz hozzáadni felfedezéseimet, saját hozzáértésemet. Az értékek megőrzése egyszerre volt visszatekintés a múlt irodalmába, és jelenlét a ma Indiájában. Mindvégig szem előtt tartottam, hogy a valósághoz hűen jegyezzem le az eseményeket, illetve, hogy pontos tudásanyagot adjak át. A kötet mégsem elsősorban kutatásaim leírása, hanem Indiával való ismételt találkozásaimé, és szinte minden esemény egy-egy rácsodálkozás a világra.