Ki tudja, miért , de mondhatni törvényszerűen azt szeretjük a legjobban, ahhoz ragaszkodunk körömszakadtáig, amihez nem értünk. Mindenekelőtt ilyen az élet, a szerelem - és mindjárt harmadjára kinek-kinek a személyre szabott mániája. Sokunknak a sakk. Az egész persze egyoldalú és reménytelen. Talán azért abbahagyhatatlan, azért szép. Messze túlnő rajtunk az élet, a szerelem - ahogy a sakk is. Többnyire az ellenkezőjét sem érjük el velük annak, amit akarnánk. Ám ez is csak a kihívást erősíti. A mi megszállott ragaszkodásunkat. Úgyhogy mindent úgy fogunk fel, úgy értékelünk, ahogy ezekhez viszonyulnak. Mindenről ők jutnak eszünkbe, s csak róluk jut eszünkbe minden. Már ami egyáltalán az eszünkbe jut... Mert lehetünk élni, szeretni (és persze sakkozni is) amatőrök, ha másban annyik sem vagyunk. Ha egyszer ez a legtöbb, amit egyáltalán elérhet az ember. Erről igyekeznek szólni az ebben a könyvecskében található tanulságos történetek.