A szivárványnemzet országa, a Dél-afrikai Köztársaság, Fekete-Afrika talán legismertebb, történelme folytán pedig egyik leghírhedtebb állama. Afrika más részeihez képest egy teljesen más, mégis nagyon hasonló világba cseppenünk. Amikor bárkinek említettem, hogy Dél-Afrikába készülök, szörnyülködve próbált lebeszélni, hogy egyedül nekivágjak. Azzal riogattak, hogy meg fognak ölni, ki fognak rabolni… Korábbi tapasztalataim alapján magam sem voltam biztos az egészben... Mindig csak kiindulóbázisnak használtam egyéb utazásaim során, de Fokváros kivételével lényegében semmit nem láttam belőle. Benyomásaim alapján csak „Kis-Amerikának” hívtam, mert újkori építészete, a közép- és felsőosztálybeli lakóházak és környezetük stílusa, rendezettsége, a kiváló minőségű autópályák, a jó útjelző rendszer, boltjainak, plázáinak minősége és választéka mind-mind az USA-ra emlékeztetett. Így aztán jó ideig eltartott, amíg felébredt bennem a kíváncsiság, hogy körbenézzek ebben a kevésbé érdekesnek vélt országban is. Végül megérett az idő, hogy felfedezzem Afrikának ezt a részét is. És örök szerelem született: a festői tájak, a megunhatatlan Fokvárossal, a Kgalagadi Nemzeti Park vörös homokdűnéin megcsodált sivatagi élettel, a Kruger és Mkuzi Nemzeti Park állatvilágával, az Augrabies-vízesés robajával, a Mpumalanga mesés tájával, Namaqualand virágmezőivel és a különböző régiók boraival, étkeivel és barátságos, nyílt, őszinte, két lábbal a földön járó lakosaival.