Odabentről újabb zaj hallatszott: nyihogás, horkantás, prüszkölés, morgás, ideges patadobogás… Izmaim megfeszültek, moccanni sem mertem. Egy másodperccel később felnéztem, és két résnyivel feljebb megpillantottam a szemét: mintha két sötét, félelmetesen mély kútba néztem volna, majd egy pillanatra találkozott a tekintetünk. CSAK EGY PILLANATIG TARTOTT, közben megfordult a bokszban, DE EZ IS ELEGENDŐ VOLT AHHOZ, HOGY RÁJÖJJEK, MEGBABONÁZOTT. Ő lenne ÉBENPALÁST, a megközelíthetetlen csikó?