Füzesi Magda költészete és gyermekversei egymást kiegészítő alkalmai „a látvány és látomás között félúton egyensúlyozó jelképiség” váratlan és meglepő kibontakozásának. Minden versében ott bujkál a homo ludens, a játszó ember, aki tudását játékkal adja át a gyermek lelkének; fantáziájára bízva a tündéri megértés munkáját: „S hová viszik a Napot? / – Csodálom, hogy nem tudod! / Elviszik a napkórházba, / Ott sürög már minden bába, / ki szakmáját becsüli: Óév néni az Újévet / pontban éjfélkor szüli!” (Napkórházban) A Kapunyitogató mind a négy évszak élményébe beavatja a gyermekeket, miként a kötet felosztása is sugallja.