Elsuttogtam a legsötétebb fantáziámat a sötétben. Azt hittem, egyedül vagyok. Tévedtem. Most egy holdfényes tökföldön menekülök, ahol faragott tökök vigyorognak a ködből, és egy maszkos férfi vadászik rám. A tüdőm lángol, a szívem szétrobban a rettegéstől, de minden közeledő lépésével a félelem valami mássá alakul. Ez a férfi nem csupán játszik. Birtokba vesz. Minden érintésével letör egy darabot az akaraterőmből, és a helyére láncokat fűz vágyból, fájdalomból, megadásból. Nem az a kérdés, hogy elkap-e. Hanem mi marad belőlem, miután a maszk lehull. A vadász nem a véremet akarja, hanem az életemet.