A samanizmus rejtélyes foglalatosság, olyannyira, hogy lassan másfél évszázados kutatása még megnyugtató, általánosan elfogadott meghatározást sem eredményezett mindeddig. Joan Halifax könyve két szempontból is egyedülálló. Egyfelől arra vállalkozik, hogy a Földgolyó egészét átfogó körképet adjon a samanizmusról, ami természetesen csak válogatott szemelvényeket jelenthet, hiszen a téma óriási. Az összeálló kép mégis átfogó, mert a kultúrák és a beszámolók sokszínűsége élesen kirajzolja a sámán tevékenységének univerzális, kultúrától független, döbbenetesen egységes lényegi elemeit. A könyv másik különlegessége a szerző hozzáállása, aki azt vallja, hogy maga a sámán tudja legjobban, mit csinál, hogyan és miért, így ahelyett, hogy róluk írna, olyan részleteket válogatott össze a néprajzi szakirodalomból, amelyekben sámánok beszélnek egyes szám első személyben a tevékenységükről. A szerző háttérbe húzódik és mondandóját főképp az anyag válogatása és csoportosítása fejezi ki. Megszólal itt eszkimó, busman, lakota indián, szibériai szagáj (Diószegi Vilmos tolmácsolásában), ausztrál őslakó és kanadai indián sámántól tanult New-York-i városlakó. Kiderül, hogy az istenek, a szertartások, a mítoszok ezerfélék, a mögöttük rejlő szemlélet és a sámán tevékenysége mégis alapvetően ugyanaz mindenütt.