Főzzünk abból, amink van - ne abból, amink lehetne, ha volna. Határtalan házikonyhánkban "minden helyettesíthető mindennel", aszerint, hogy mi akad az almárium vagy a sarki kisközért polcain. Ha az ember egyszerre akar ott lenni mindenütt, esélyes, hogy igazából sehol sem lesz jelen igazán - márpedig bármily édes a vándor élet, a megérkezettség érzéséhez semmi sem fogható. Amikor évtizedes világjárás után szerelmemmel, Nimivel rátaláltunk egy eldugott kis tengerparti falura Görögországban, ahol több macsek él, mint ember, ahol a vulkán lankáin végeláthatatlan olajfa földek zöldellenek, és ahol friss oregánó és aromás bor illata keveredik a levegőben, tudtuk: itthon vagyunk. A lassú élet gyorsan magával ragadott minket, és felfedeztük: helyi termesztésű idényzöldségekkel is alkothatunk olyan ételeket, melyeket emlékezetes utazásaink ihlettek. Több száz fős éttermi pop-up események helyett pedig várhatunk vendégeket idehaza. A trendi kajapiacokat saját kis veteményeskertre cseréltük, sztárséfek és instafoodie influencerek mellett pedig helyi tavernák virtuóz szakácsaival és kistermelőkkel kollaborálunk. Bár a mozgásterünk - saját magunk, befogadott cicáink és a Föld bolygó ökoszisztémájának nagy örömére - összetöpörödött, mint egy napon szárított paradicsom, az igazság az, hogy sosem éreztük még ilyen határtalannak az életünket... és az ételeinket! Első közös szakácskönyvünkben olyan receptúrákat gyűjtöttünk össze, melyek az ízek szárnyain repítenek minket messzire - akkor is, ha legfeljebb Methana félsziget határáig battyogunk alapanyagokért. Világutazásra hívunk saját kezűleg eszkábált konyhaasztalunk körül, hogy együtt tapasztalhassuk meg: a házikonyha is lehet kozmopolita, és a családi receptek inspirálta hagyományos fogások is hívhatnak hedonista kulináris kalandra, ha kreatívan és jókedvűen kísérletezünk együtt a kiskonyhánkban.