David Foster Wallace ebben a zseniális beszédben foglalta össze mindazt, amit az életről, az emberi természetről és a tartós boldogságról gondolt. Filozófiájának középpontjában a következő kérdések állnak: Hogyan tudjuk elkerülni, hogy a felnőttkorunkat öntudatlanul, szokásokba süppedve éljük? Hogyan szakadhatunk ki az alapbeállításunkból, hogy eljussunk az együttérzésig? Miközben ezekre a megtévesztően egyszerű kérdésekre keresi a választ, Wallace egyszerre kínál ironikus megfigyeléseket a modern társadalomról, és tekint az emberi természet mélységeibe. Ezáltal pedig feltárja azt a legalapvetőbb, legfontosabb döntést, amit nap mint nap mindannyian meghozunk: hogy hogyan is gondolkodunk a világunkról.