Julius Evola A szexus metafizikája című művében radikálisan új megközelítésben tárja fel a szerelem és az érosz spirituális dimenzióit, messze túlmutatva a modern kor biológiai és pszichológiai értelmezésein. Evola a -metafizika- kifejezést abban az értelemben használja, hogy feltárja a szerelem és a szexualitás mélyebb, szakrális, transzcendens jelentését, és rámutasson az azokban rejlő spirituális lehetőségekre. A könyv egyedülálló gyűjteménye az ókori hellén-római, indiai, indo-iráni, kínai, egyiptomi és más kultúrák mítoszainak, vallási hagyományainak és szimbólumainak. Evola bemutatja, hogyan értelmezték és élték meg a nemek kapcsolatát ezen kultúrákban, és hogyan kapcsolódott a szerelem és az érosz a szakralitáshoz, a spirituális fejlődéshez. A szerző kitér a középkori lovagi eszményekre és a kereszténység szerepére is a szexualitás értelmezésében, miként a jelenkori megközelítések kritikájára. Evola elemzi az érosz különböző formáit, rávilágítva a férfi és nő közötti alapvető különbségekre. A férfi és nő közötti szexuális kapcsolat erejét az ontológiai különbségek megőrzésében látja. A könyv páratlan bemutatása a különböző vallások mitológiáinak, isteneinek, és azon útnak, amely a férfi és nő testiségen túlmutató kapcsolatát mint a transzcendencia felé vezető utat jeleníti meg, amelyen keresztül megtapasztalható az istenivel való egység állapota.