Azért vesznek körül minket korlátok, mert nem hiszünk benne, hogy képesek vagyunk beteljesíteni vágyainkat. Mindig, amikor azt mondjuk: "nem vagyok rá képes", akadályba ütközünk, és megszüntetjük gondolaterőnk azon irányba történő gyakorlását, mert úgy hisszük, hogy a lehetetlenség üres fala parancsol megálljt nekünk. Mindig láncra veretünk, amikor ez történik. Mindennek szöges ellentéte a tökéletes szabadság. Ez a folyamat a három megerősítésből áll: én vagyok, tehát képes vagyok rá, tehát megteszem. Ez utóbbi erőnknek a kívánt cél elérése érdekében történő - belső vagy külső - kivetítését eredményezi. Ezen utolsó megerősítés azonban az elsőben gyökerezik, és az akarat, vagy a pozitív cselekvés ereje azért létezhet, mert felismerjük a bennünk rejlő, vagy inkább az önmagunkat jelentő élet pozitív természetét. Így aztán az akaratunk, vagy pozitív cselekvésünk hatásos erejének mértéke saját lényünk mélységének és életjellegének felismerésétől függ. Minél teljesebben vagyunk képesek erre, annál nagyobb erő áll rendelkezésünkre. A tökéletes szabadság ideálja a korlátozások teljes hiánya, és ahhoz, hogy ne lépjenek fel korlátok a létezésben, együtt kell kiterjednünk a Mindenek Létezőjével.