A reinkarnációval kapcsolatosan számos hiedelem - számos tantétel - létezik, a különféle vélemények és iskolák mögött azonban ugyanaz az alapvető elv áll. Ez az alaphit ama tantétellel fejezhető ki, miszerint az emberben van egy anyagtalan (léleknek, szellemnek, belső énnek és még számos egyébnek nevezett) valami, amely nem pusztul el a test halálakor vagy elbomlásakor, hanem entitásként tovább él, és hosszabb-rövidebb pihenési időszakot követően egy új testben - egy még meg nem született csecsemőében - reinkarnálódik, születik újjá. Ebben egy új életet él múltbéli létezéseit többé-kevésbé elfeledve, de magában hordozva azok „esszenciáját”, eredményeit, és ezek a tapasztalatok építik fel új jellemét, vagy személyiségét. Általában úgy tartják, hogy az újjászületést a vonzás törvénye szabályozza, ami az igazságosságot szigorúan betartva működik, amennyiben a reinkarnálódó testet az előző élet hajlamainak megfelelő testbe és körülmények közé vonzza, valamint a szülők is egy hozzájuk valamilyen múltbéli kötelékkel fűződő lelket vonzanak magukhoz. E törvény egyetemes és senkivel nem kivételezve működik. Ez a tantétel általános meghatározása, ahogyan azt támogatóinak legintelligensebbjei vallják.