"A görög világba való megérkezésekor a kép összetettnek tűnik, amelyben az asztrológia különböző formái jelentek meg, némelyikük naturalista, mások mágikusak. [...] Emiatt az 1. századra az asztrológiának két változata alakult ki, és mindkettő megtalálhatta a helyét a platóni tanításokban. Az egyik a horoszkópok olvasását igényelte a múlt, a jelen és a jövő pontos részleteinek megállapításához. A másik theurgikus volt - a theurgia szó szerinti jelentése: 'isteni munka' -, és a léleknek a csillagokhoz való felemelkedését hangsúlyozta. Mindkettő gyakorlati jellegű volt, és semmiképpen sem zárták ki egymást; a theurgia felhasználhatta a horoszkópokat, de nem feltétlenül." Bár az asztrológia világszinten a reneszánszát éli, ennek ellenére kevés szó esik több évezredes történetéről, gyökereiről és kulturális beágyazottságáról. Nicholas Campion hiánypótló műve az ősidőktől kezdve mutatja be a nyugati asztrológia mágiához, valláshoz, filozófiához és a korabeli tudományokhoz fűződő kapcsolatát, és azt a hatást, melyet nemcsak az emberi szellemre, de a politikára is gyakorolt. Campion vizsgálódása kitér az asztrológia bölcsőjének tartott mezopotámiai csillagjóslásra is, mely vélhetően Egyiptom közvetítésével került a görögökhöz, és vált a horoszkopikus asztrológia kiindulópontjává. A szent iratokban - mint például a babülóniai Enúma elisben vagy a Bibliában - említett égi jelenségek mint jóslatok mellett az asztrológia a Föld-központú hierarchikus világképen alapult, mely meghatározta a sztoikusok, neoplatonisták, majd később számos középkori filozófus gondolkodásmódját is. A Campion feltárta összefüggések rámutatnak arra az eddig szinte figyelmen kívül hagyott tényre, hogy az ősi és az antik (nyugati és közel-keleti) világ hite, gondolkodásmódja, létszemlélete az asztrológia nélkül nem érthető meg a maga teljességében.