"A bölcs Ghéranda tanítása a hatha-jógáról (szanszkrit címén Ghéranda-szanhitá) az egyik legalapvetőbb és legtöbbet idézett hagyományos hatha-jóga szöveg. A középkorban, feltehetőleg a 17. század vége felé keletkezett, és a gyakorlatok valóságos enciklopédiája. A szöveg párbeszédes formában íródott a bölcs Ghéranda és tanítványa, Csandakápáli között. A műben leírt ösvény héttagú jóga, ahogy a fejezetek is mutatják, ellentétben Patandzsali klasszikussá vált nyolctagú felosztásával. A hét tag, amelyből ez az önálló rendszer kirajzolódik, a következő: tisztító gyakorlatok (satkarma), testhelyzetek (ászana), energetikai pecsétek (mudrá), az elme visszavonása (pratjáhára), légzésszabályozás (pránájáma), meditáció (dhjána) és szamádhi. Az eredeti szöveg verses formában íródott, a fordítás során azonban a tartalmi pontosságot részesítettük előnyben, hiszen alapvetően nem irodalmi szövegről, hanem gyakorlói kézikönyvről van szó. "Nincs a káprázathoz (májá) fogható béklyó, nincs a jógához fogható erő. Nincs a tudásnál (dnyána) nagyobb barát, sem az egónál (ahankára) nagyobb ellenség. Ahogy az ábécé elsajátításával megértheted a szent iratokat, úgy a jóga gyakorlásával eléred a végső valóság ismeretét." (Ghéranda-szanhitá)"